Üdvözlöm honlapomon!

A nevem Koszta Zoltán. 1980-ban születtem Kisvárdán. Itt töltöttem a gyermekkoromat is, és ez idő alatt kezdett foglalkoztatni a rajzolás és festés minden formája. Apai Nagyapámtól és Édesapámtól nagyon sok technikai és szellemi segítséget kaptam és később az egész család támogatta, hogy művészeti pályára induljak.

Tanulmányok

Középiskolai tanulmányaimat a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában folytattam, díszlet-és jelmeztervező szakon Gyarmathy Ágnes tanítványaként. Az ötödév elvégzése után sikeres felvételi vizsgát tettem a Magyar Képzőművészeti Egyetem Látványtervező szakára. Itt Székely László és Vágó Nelly, valamint Jánoskúti Márta voltak a mestereim.

A viselettörténet tantárgy keretében ismerkedtem meg a történelmi korok jellemző ruházataival és a sok rokon nép kultúrájával. Mesteremnek Domonkos Lászlónak köszönhetem, hogy ezen a vonalon indultam el.  Együtt kutattuk a magyar viseletek gyökereit, kultúránk ősi fonalait, amiket sajnos a mai kor történetírói szinte meg sem említenek leírásaikban,vagy ami még rosszabb,ködösítenek és félreinformálják az olvasókat.

A bőrdíszműves mesterség kezdete

Ebben az időszakban, azaz 2001-ben kezdtem a bőrös tevékenységemet, amit leginkább a hagyományőrző íjászattal összekötve, kísérletező formában végeztem. Ez a munka nem volt könnyű. A kezdeti nehézségek bizony rengeteg időt és energiát emésztettek fel, végül mindezeknek meglett a gyümölcse. Elkészítettem első bőr-páncélomat, ami az ismerőseim s az íjász barátok körében nagy sikert aratott, s lassan elterjedt a híre hogy szabadidőmben mivel is foglalkozom. Egyre többen kerestek meg kéréseikkel, és én egyre szívesebben foglalkoztam az elém állított kihívásokkal. Közben rengeteget tudtam szakmailag is fejlődni. Azonban rövid időn belül rá kellett jönnöm arra, hogy sajnos ehhez a munkához nagyon elenyésző mennyiségű hiteles hazai forrás áll rendelkezésre, és a meglévő kevéskén is néha heves viták dúlnak, a pontos stílus, s még a korszakbeli meghatározása terén is.

Lélekből alkotó embernek tartom magam, éppen ezért nem csak rekonstrukciókat készítek, hanem a munkáim során az Ősi-magyar formai és díszítőművészetet felhasználva újjá teremtem a bőr viseleteket. Legyen az akár egy egyszerű tarsoly, viselet kiegészítő, vagy teljes bőr vértezet.

Első kézműves munkák, és önálló kiállítás

2007-ben, az Árpád év keretein belül megrendezésre került első önálló kiállításom, a Budai Várban található, Magyar Kultúra Alapítvány épületében, ahol számos rajz és festmény mellett 9 teljes vértezet is bemutatásra került. Ekkor már tudtam, hogy ez lesz az én utam, amin haladnom kell tovább.

Nagyon sokat köszönhetek Kassai Lajos lovasíjász mesternek, akinek egy régi vágyát sikerült valóra váltanom, Szakács Márton segítségével. Kizárólag bőrből megalkotott teljes ló vértezet készült el,12 gyönyörű Shagya Arab lóra, ami nagy kihívás volt, tele sok-sok ötleteléssel és folyamatos próbákkal a lovakra. Annál nagyobb örömet okoz, amikor egy-egy rendezvényen megjelennek a lovakon a munkáim és látni-hallani az emberek elismerő reakcióit. Megtiszteltetésnek érzem, hogy ha csak kis mértékben is, de mégis sikerült hozzájárulnom lovas nemzetünk jó híréhez, s lovas-hagyományaink színvonalának emeléséhez.

Amióta saját lovam is van, az erőszakmentes képzési módszert alkalmazva, aktívan foglalkozom vele. Lovagolom és igyekszem felfejleszteni magam arra a szintre, ahol az eleink is álltak. Ahol az ember és lova közötti harmónia tökéletes egyensúlyban áll. Ez a munka tele van nehézségekkel, türelemmel, következetességgel, tanulással és itt gyakran az ember tanul a legtöbbet, egy olyan tiszta és önzetlen lénytől, mint a ló.

Múzeumi interpretátor-hagyományőr

2009-ben munkát vállaltam a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, mint interpretátor-hagyományőr. A mesterség bemutatók mellett szervezett gyermekcsoportoknak tartottam bőrműves foglalkozásokat és igyekeztem élménydúsan átadni a tanyasi állattartás és gazdálkodás alapvető információit. A népi bőrtárgy készítés, a tímármesterség, a népi építészet, és az állattartás apró fortélyainak elsajátítását a Múzeumnak és az ott dolgozó kollégák segítségének köszönhetem.

Napjainkban

Nagyon jó atmoszférában dolgozhattam itt 3 évet, míg úgy döntöttem, hogy teljes egészében a bőrműves szakmának áldozom magam. Ettől kezdve gyakorlatilag a mindennapjaimat reggeltől-estig az alkotómunka teszi ki. Ennek az áldozatvállalásnak köszönhetően nagyon sok új szakmai barátságot köthettem. Hatalmas segítséget jelent a családom, és elsősorban a feleségem, Timi, akivel 2009 óta élünk boldog házasságban.

„Emlékezzetek utatok kezdetére!” — Álmos fejedelem

A kézműves hitvallása

Célom, hogy munkáimon keresztül mások is betekintést nyerhessenek a több ezer évet átölelő ősi-magyar tárgyi kultúra és díszítő művészet sokszínűségébe. Soha nem másolatot készítek, hanem igyekszem minden munkámba beleadni a saját lelkemből fakadó motívumokat. Meggyőződésem, hogy az alkotó munka ettől válik igazán élővé, és adja át azt a szellemi töltetet, amire hivatottak vagyunk. Aki erre nyitott, garantáltan lélekben is gyarapodhat. Éppen ilyen megfontolásból kizárólag kézzel dolgozok, faragok és varrok, valamint az alapanyagokat is nagy gondossággal válogatom össze. Ennek az alaposságnak köszönhető, hogy számos munkám iparművészeti minősítést kapott. Számtalan programon vettem részt eddig, és ezután is készséggel teszek eleget a felkéréseknek és meghívásoknak.

Meggyőződésem, hogy magyarként, akármilyen világot is élünk, a gyökereinkhez ragaszkodnunk kell, különben a jövőnket tesszük kockára. S mint kézműves, a ránk örökített hagyományaink tovább éltetése mellett,  ugyanolyan fontosnak tartom, hogy az ebből a forrásból merített, általam készített bőrműves tárgyak minőségileg is a legmagasabb fokon álljanak.